| A helyszinünk az Angyalok városa,de éppen a legrosszabkor(az Angyalok városa nem a Menyország,ezt a várost így hívják.),miszerint este van igaz akkor is több helyen pezseg az élet de most nem.Most nem mert most esik.Villámlik és dörög az ég de a Holló tudta,hogy itt valami nem stimmel.A város már nem a régi, mi? hogy egy kicsit előre szaladtam? óhh francba na mindegy akkor felejtsétek el amit fent írtam.Na szóval minden hős és fontosabb ember tudta,hogy a városban valami zajlik.Valami zajlik ami nem jó sőt egyántalán nem... De mivel még egyenlőre senki nem tud semmit nem is foglalkoztak vele.
Egy kissebb eldugott helyen áldogál egy férfi fekete ballon kabátban nagyon összehúzza magát, mivel az ég szerelmére esik és fúj a szél.Támaszkodásából felugrik és hirtelen meglát egy szintén érdekes alakot.Ő is csupa feketében jár, és minden egyes lépése olyan mint egy Gyűrű lidérc-é.
-Jelszó?-kérdezte a pasas.
-Vörös hajnali kék ibolya-szólt a másik.
-Rendben,....-kinyitotta az ajtót lefelé egy pince szerű hejre-itt majd kérdezni fogják,hogy ki vagy de nem kell félned én már mindent elintéztem.
Az alak lelépett az első lépcsőfokra..... hirtelen hatalmas fájdalmat érzett a nyakán és görcsösen odakapott.
-Jól vagy?-kérdzete a "portás".
-Nincs....semmi bajom csak... ez a jel a nyakamon....
-Nyugalom barátom odabenn majd ellátnak,...-tovább lépett az idegen-..itthon vagy.
És ahogy egyre jobban halatt lefelé az a jel egyre jobban izott és fájt,minden egyes lépcső fok egy-egy üveggyojó amejiket magas hejről dobnak le egy sötét,kemény üllőre.....
Aztán leért egy nagy terembe.Minden hihetelenül szépen volt kifaragva, csontból mégis az időn kivűl ehez a teremhez egy faragó sem ért.Minden mészkő és csont össze olvadás volt.És a mágia forrasztotta ki a jeleket.Az alak belépett a kör közepébe.Az árnyékok amalyek gyertyák mellett áldogáltak emberi alakot vettek fel.
-Ki vagy? és ez a kérdő mondat mintha belehasított volna a teremben állónak a szivébe.Nem beszélt a jelről csak:
-Én vagyok Aam sheagar 2. reinkarnációja,alnevemen:a Holló.
-Hmm.. a mesterünk már vár.. kövess...
Egy ányék elvezette a Hollót egy folyosóhoz a másik 3 pedig árnyékká változott újra.
-Erre...
A folyosó amin mentek az egyre kisebb fénynél, egyre kissebbnek tűnt.Az árnyék elvezette a Hollót egy újabb nagy terembe,később a 4. árnyék is csatlakozott a többihez.A terem amejiben hősünk most állt még kidolgozottabb és még félelmetesebbnek tűnt.Kocka alakú sarkaiban gugóló szobrok voltak, 4-4 karddal a kezükben és egy hatalmas rubint a homlukukban.A terem egy folyosóhoz volt hozzá építve, távolról lehetett hallani kisebb hangokat:
-Anyu... Anyu?Segíts! Ezek a hangok később elcsitultak.Egy másik folyosó végén valami ördögi mormogás hallatszott,majd szikrázás,egy nagy lila fény és végül csattanás.A holló elött pedig egy nagy gömb ami kőböl volt és lassan megfordult....
Benne egy össze láncolt alak volt a szíve egy izzó varázs lánccal volt össze kötve, a terem tetjén lévő gömbbel.Ahogy egyet izzott a gömb, egy sokk nyilalt az áldozat szívébe.
-AAAAARGGHH...! Hahh hahjj.Hirtelen elkezdett zihálni.A holló egy ideig nézte,hgoy min megy keresztül, az az szegény pára de nem tehetett semmit.A sokkból egy portál nyílt hősünk előtt. Belépett.Egy újabb nagy hejiségbe portált.Itt minden vérrel volt kirakva, a hullák bevoltak csomagolva vmi rongyos kis pojába,és levoltak kötözve mint a hurka.Némelyik még éllt és vére ugy préselődött ki ahogy a szolgák egyre jobban húzták össze a kötelet, később az is elhalgatott amelyik annyira kapálózott.A hullákal körbe övezett teremben egy trón volt kialakítva csontból.Valami nagy páncélos ült rajta, a kardja oda volt támasztva a trón mellé, de a kard se volt valami nagyon egyszerű: szemek néztek rajta a Hollóra, és minden egyes lélegzéskor (amit a kard tulajdonosa tesz) a kard ellő egy kisebb szikrát amely az a kard éléről pattan le.
-Lépj elő....Holló
-A nagy úr ismeri a nevemet?
-Hát persze,telepátiában állok minden egyes árnyékkal, te itt most újonc vagy nemde?
-Igen, ugy gondoltam,hogy nekem ez a szekta a legkitűnőbb,mivel..
A lord megszakította: -Te az a jel a nyakadon, azt a jelet viseli minden egyes őrangyal,
ez,hogy lehet?
-Én is csak egy reinkarnáció vagyok, még pedig annak a személynek akit annyira mélységesen utálunk, és most nem nevezném nevén.
-Igen már emlékszem az a kis mitugrász egyszer és utoljára, próbálta megölni Istenünket:
Akbaa-t.
-Sajnos reinkarnációs úton csak így tudtam ...
-Több szó nem is kell, remek Ylside pap lesz majd belőled...
-Köszönöm uram.
-Most pedig elmehetsz... >>I. fejezet vége<<
2. fejezet: avagy Perzsia hercege
Most elég érdekes pozíciót tarthattunk fent az előbbi sorokban, szóval most át térünk egy másik helyszínre.A holló el hagyta a szektás épületet,és elindult szállást keresni.Egyedül barangolt a sötétben.Az út amin halatt valahogy,teljesen más alakot vett fel.Olyan volt mint egy Árnyék de ugyebár az árnyékok, örzendő hejüket nem hagyhatják el és ez a hely túl nyilvános volt,hogy örizhesse.
-Megálj! ({ } Ez a különös zárójel a gondolatokat mutatja.)
-Mit akarsz?
-Te ide nem mehetsz!
-És ugyan miért nem tölthetnék egy éjszakát alvással?
-Az alvással semmi gondom.Azt,hogy hol az már aggazt.
-Már mindenütt ott vagytok?Nem lehetnétek egy helyen?
-Elég a vitából!Vagy elmész vagy....
-Ne is mond... { Jó legyen,már ugyis unatkoztam. }
Az árnyék előkapta pengéit.A holló is így tett, majd egymásnak rohantak.
Küzdőttek, egy jó ideig,de az árnyék egyre gyengébb lett minden egyes csapásnál.
A holló suttogva azt mondta: -Anima...galei...ramtaak.És a tenyeréből fény nyalábok csapóttak ki az árnyékra: elporlatt.
-Cö, csak azok az árnyékok erősek akik Akbaa szolgálatában álnak.
A Hólló tovább ment mintha nem is hallotta volna a veszályt jelző,szavakat.Az árnyék nyakában,vagy inkább a hamvai közt volt egy nyaklánc.De ez nem egy átlagos holdkő vagy valami ijesmi volt, a nyakában amit általában szoktak hordani az árnyékok.Ez egészen érdekes volt: külsejéből ítélve egy Faumina mag lehetett.Csakhogy a Faumina magokat réges régen kiírtották, még Gatszú idejében (hiszen ő maga pusztította el a Faumina királynőt).Fel is tűnt főhősünknek,közelebbről megnézte,az előbbi gondolatsor végig ment a fején,aztán már nem is volt ideje védekezni és leüttötték.Amikor felébredt ,le volt láncolva, éppen,hogy csak a fejét megtudta mozdítani.Amikor felnézett egy bőr ruhával kicifrázott,magassarkú nőt látott.
( Ha valakinek beugrik,hogy kicsoda ez az ne szólaljon meg,mert az Angyalok városában keveredik az idő,és azoknak akiknek nem ugrik be csak annyit mondok: Perzsia hercege)A bőr ruhán kívül más nem is nagyon fedte a csajt, ezt értsük ugy,hogy félig meddig volt egy kis Éva koztüm az egészben.Ezenkívül két nagyobb penge is védte,ezzel együtt belül hideg volt mint a pengéje.(hmm belül jégkirálynő,kívül sexi atombombázó)
-Nicsak,nicsak ki talált rám, egy....Paff!Egy pofon elszált.
-Mielőtt bármit mondanál,fogd be!Mondd csak ezt honnan szerezted ezt?Elővette azt a nyakláncot ami az árnyéknál volt.
-Honnan tudhatnám,amikor én is csak találtam?
-Hmm...azt hiszem nem öllek meg....,de mégis mert ez nem csak egyszerű Faumina mag hanem agészen más!
-Bizony egészen más ami engemet illet-egy különös alak (még egy?) rúgta be az ajtót.
-Öljétek meg!-szólt a szolgáinak a bőr kinézetű.
-RAAAGHHŰŰŰ!!!!!
-Gyertek csak!
És amikor az előző elmondta szavának utolsó mondatját mintha minden,lelassult volna minden még az idő is.Eltűnt.Majd megjelent >nyissz< egy katona fej.
{Holló:ki ez az alak és,hogy lehet ilyen gyors?}
-Már megint?Előbb vagy utóbb a Dahaka újra elkap és.....
-Tudom,tudom a sorsom nem kerülhetem el,de már anyiszor halottam,hogy szeritem nem igaz.
A csaj fordult egyet és kimenekült az ablakon.Az alak levágta az utolsó ellenfeleket.Majd kiszabadította "hősünket".
-Te ki vagy?
-Én? Te nem ismersz engem?Mindenki ismer engem....vagy nem?
-Hát nem,legalábbis én nem.
-Akkor jó elmondom neked is: én nem más vagyok mint Perszia hercege!
-Az egy kicsit 500 évvel ezelőtt volt nem?
-De csak várd meg hogy mindent elmondjak: mint tudod 500 évvel ezelőtt nagy háborúk dúltak Perzsia és Egyiptom között,hogy miért azt én sem tuom.Mert akkor még nagyon fiatal voltam,de mielőtt észbe kaptam máris meghalt az apám.Apámnak volt egy tanácsadója mi csak öregnek hívtuk,mert különös képeséggel rendelkezett:fél halhatatlan volt.(a fél halhatatlan azt jelenti,hogy a viselőjét meg lehet ölni,de természetes halállal nem halhat meg)Miután apám meghalt ő volt az egyetlen aki még képes volt valalmire tanítani.
-És az Édesanyád?
-Fuhh.....ő is a háború allatt halt meg azok az átkozott egyiptomiaik elkapták.
-Óhh sajnálom..csak...
-Nem nem is törődj vele,.....szóval miután az öreg mindenre megtanított és a háborúnak vége lett,egy új tanácsadó szegődött hozzám,aki fel ajánlott egy régi fegyvert: Az idő tőrét.Azt mondta az Idő Királynőjétől kapta.
-De gondolom nem "kapta".
-Igen jól gondoltad,és én akkor tettem egy végzetes hibát,,az idő homokja hozzánk került.Egy üveg homokórában tárolták,az üvege már repedezett.A népünk újra egy Egyiptomi háborúra készülődött szükségünk volt egy kis segítségre.A tanácsadóm szerint csak egy kiút volt innen:ki kellett nyitnom az Idő tőrével az idő homokjait.Szinte már a trón termeinkben voltak az egyiptomiak,nem tehettem mást: szét törtem az üveget amely zárva tartotta az IDő homokjait.
-Erre készülhettél volna hiszen akkor már fel voltál eddzve nem? És a perzsiai katonák?
-Nem tehettem mást kevés volt az idő,és még nagyon fiatal voltam,gyorsan akartam cselekedni.
Amikor széttörtem az üveget az erő ami végigsöpört Perzsián,hihetlen volt.Minden egyes katonát megszállt a homok.Minden egyes katonára jutott egy-egy homokszem.A népemet lemészárolták, és a gyönyörű perzsiai dzsungel egy kopár homokos szikadt tájjá változott át.
Engem és egy perzsiai papnőt pedig tömlöcbe vetettek.A lányt Farah-nak hívták.Kitűnőn bánt az íjjal,hamar megszöktünk és elindultunk megkeresni azt aki at egészet elkeszte:a főtanácsos.Amikor újra találkoztunk már őt is megszállta a homok.Meg akart ölni,hogy el vegye az idő tőrét.De a szörny ami rám vadászott,az aki az időt védte,az örök sötétség: a Dahaka megjelent.És a közbe jöveletének köszönhetően a tőrt nem kaparintotta meg a Főtanácsos.Viszont találtam még egy ellenfelet.Amint a harcnak vége lett a Dahaka titokzatos módon eltűnt,mintha nem követtem volna el semmit.Perzsia újra dzsungellé változott.Kiderült,hogy Farah igazából egyiptomi volt de nem tettem semmit.Oda attam az idő tőrét Farahnak és elment.A királyság újra virágzott,de még egy idő csorbulat következett be:ide kerültem de nem csak én: közöttük a Dahaka is....De mielőtt fojtathatta volna történetét,egy újabb sötét alak törte be a falat.Hatalmas szél löket zúdult be a törött falon.
-EZ MEG KI A FENE!??
-EZ A DAHAKA AMIRŐL BESZÉLTEM!VADÁSZIK RÁM!
-AKKOR TALÁN FUTNUNK KÉNE!Ki ugrottak az ablakon a mellék utcára,és futottak mint a szél.Az emberek értetlenül nézték őket a távolból,hogy ki fut hajnali 2-kor versenyt.Persze miután meglátták a Dahakát becsukták az ajtókat és az ablakokat.Szépen lehagyták a szörnyet.Már azt hitték vége is van,de nem teljesen...ZSÁKUTCA!!!
fojt. köv. II. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
