| ZSÁKUTCA!!!
-Dejávű érzésem van...
-Ezt meg hogy érted?
-Hát...
-MUAAAAGAAAAAA!!!! ZEKIRE TENKE ZSUBADARALKUTNI!
-Mit dumál?Tulajdonképpen ennél a résznél mintha a Dahaka megált volna.Tulajdonképpen elkezdett futni a másik irányba,amint meg fordult egy hatalmas fény tört elő valahol a város közepén.A Herceg egy ideig nézte hogy mi történik aztán hirtelen ő is elkezdett rohanni és azt mondta:
-Farah!Biztos ő is most jön át a portálon!
-Farah?A rab?
-Igen ő!Most sietnem kell,egyedül hamarabb érek oda!Majd később mindent elmagyarázok!És egy hirtelen pillanatban a Herceg eltűnt.{A holló: nagyszerű...megint egyedül...}Hősünk odébb állt már hajnali 3 volt.{A holló: utálom a hajnalt ojas valakit juttat eszembe akit...}
-Hé!Maga verte fe' a népeket?-kérdezte egy szakadt ruhás "hejbéli".A holló nem válaszolt csak felugrott egy ház tetőre és el aludt.
II...:Két teljesen külön dolog: A holló és a....
Mikor újra kinyitotta a szemeit már magasan sütött a nap.Levette a csukját,a szeméből kiszivárgott a sötétség és beszívta a Nap fényét.Le ugrott az utcára.
{A holló: és most?A herceg teljesen nyomtalanul eltűnt és a következő idézésig még van még egy hét...}Ahogy így gondolkodott bele botlott egy lányba,szó szerint.
-Héjj!Nézz a lábad elé!
-Elnézést nem láttalak,hogy jössz...
-Akkor talán nem a földet kéne bámulnod ennyire nagy búsan.
A lány a beszédében egy kicsit megált végig nézte,hogy mijen bunkóval találkozott,a fiú is így tett.A lánynak vörös haja és fekete szeme volt.Bőre épphogy Napbarnított, ruházata szakadt de valahogy elegáns volt.Fehér surranót, fekete-kék farmert,fekete-fehér zoknit,lila garbót és egy különös nyakláncot viselt.Miután észre vedték egymást a lány újra elkezdte:
-Te ugye nem ide valósi vagy?
-Nem...tulajdonképpen nem tudom,hogy hová valósi vagyok...
-Ahmm...szóval nincs hol meghúznod magad...itt a közelben van egy hajléktalan szálló,nekem ez a munkám,oda segítem az embereket mint te.{A holló: emberek...heh...ha én ember lennék}
Figyelj odadom ezt a papírt-és a lány odanyújtott egy kis fecnit-ezen rajta van a cím ahol a szálló van.Ha gondolod gyere el.Ezek után megfordult és tovább állt.
-Várj!
-Hmm?
-Még a nevedet sem tudom.
-Óh hát az én nevem:Tamara.A tiéd?
-Az enyém?Nos hát...{Ha megmondom neki,hogy i vagyok még valakit ide hív...}...
-Na mi van?Még a nevedet se tudod?-mosolygott.
-Az az igazság.....
-Elég titokzatos fickó vagy te hallod ^_^. (( ez is egy fajta mosojgás--> ^__^))
-Háát.. fogalmazzunk így...
-Ezek szerint nekem kell adnom egy nevet neked.Valahogy mégis csak szólítanom kell téged.Hmm....legyen a neved....mondjuk Robin.
-Tessék? {A holló: ennél idétlenebb nevet nem is találhatott ki}
-Hihihi...mijen aranyos amikor meg lepődsz....
-...
-Najó legyen valami normális neved: Karim!
-Karim?!?
-Igen, egy indiai név,szerintem nagyon elegánsan hangzik.
-{A Holló: érdekes egy név ez....)
A lány ránézett az karórájára -Jaj,máris dél van?Megkellett volna csinálnom az ebédet a szállón!
-.....
-Ne haragudj de most sietnem kell...{
-Várj! Azt hiszem én késleltelek,de most segíthetnék ott....vagyis,hogy...
-Persze gyere!A mamám mindig nagyon szivesen látja a vendégeket,gyere!
A lány megfogta a kezét és el kezdtek rohanni egy sikátor felé.
-Várj!
-hmm?
-Mondtam már,hogy a furcsaság még furcsább erőkkel jár?
-???.
A fiú felkapta a lányt,és fel ugrott az egyik háztetőre.Tamara mondta,hogy merre és a fiú engedelmesen ugrándozott tovább.Néhány perc múlva meg is áltak.
-Itt már letehetsz! Te aztán tényleg furcsa vagy...
-Ezt bóknak veszem...
-Na gyere meg mutatom a nagyit! A lány bevezette a fiút egy szegényes szakadt házba, minden szobában kis gyerekek,öregek,háború menekültek esznek és beszélgetnek..
-Gyere....Nagyi! Nagyi!
-Itt vagyok édesem!
-Nagyi szeretnék neked valakit bemutatni neked:ő Karim. Segíteni fog a konyhában és itt is.....
-Nem kell beszélned tudom mire gondolsz, itt fog aludni ugye?
-Igen,de....
-Semmi de,öreg vagyok lehet de az ős- dolgokhoz én is értek
-Nagyi ugyan már....*elpirult*
-Asszonyom én....
-Ugyan nem kell itt lovagiaskodni nyugodtan szólíthatsz Nagyinak!Te pedig Tamara ébredj fel és szolgálj fel ezt-azt mert már nagyon éhesek! És a gyerekek is kerestek,hogy hol van már Tamara?
-Jól van megyek már...
-Na gyere velem Karim.A fiú követte az öreg hölgyet a konyhába.Minden tiszta kosz volt, itt fort az egyik edény a másik oldalon meg zúgtak a különböző gépek,és még kitudja ,hogy mennyi felé lehetett nézni. Aki itt munkába keveredett az nem jött ki onnan élve.A nagyi és Karim szorgosan dolgoztak.Karimnak nehéz dolga volt de próbálkozott.Eközben a nagyi csak nevetett,hogy mennyire ügyetlen.
Valahogy elkészültek azok a szendvicsek,és a sütik is elviselhetőek lettek.Eközben a gyerekek:
-Mesélj!Tamara mesélj!
-Jól van jól van.Mijen mesét szeretnétek hallani?A holló...vagyis Karim egy kicsit elalélt.
-Tik-tak!Ébredj fel! SZolgáld fel a sütiket!
-...Mi? Ja..igen máris...
{Jajj,hogy mennyi baj van ezekkel a fiatalokkal...de nagyon úgy látszik,hogy ezeket az ég is egymásnak teremtette.Karim bevitte a szobába a sütiket ahol Tamara mesélt.
-Óh,itt van Karim bácsi a sütikkel!A gyerekek egy szempillantás alatt odacsődültek és elvettek egyet-egyet a tányérról.
A lány mosolygott és kért most már mindenkit,hogy üljenek le és hallgassák végig a mesét.Karim is leült a gyerekek közé.A délutánból este lett,és Karimnak már mennie kellett.
-Várj!Maradj itt!
-Hmm?
-Vagy...vagyis aludj itt!Odakint veszélyes...
-Sose félts te engem!A fiú már nyúlt volna az ajtó kilincshez,de a lány belekapaszkodott a kezébe.Egymásra néztek,és csak figyelték egymást,mint amikor először találkoztak.Amikor a lány észrevette mitt tett elpirult,elengette a fiú kezét és elfordult.
-Persze csak ha akarsz....
A fiú mosolygott majd így szólt:
-Jó ha akarod maradok.
-Tényleg..?A lány nagyon megörült és átölelte a fiút.A fiú is így tett.
{A holló:várjunk csak...nekem ezt nem szabadna!Én felesküdtem az átkozott seregre!}Ránézett a lányra:{De...ez most ojan jó...}Nehezen elengedték egymást.
-Gyere keresünk neked egy ágyat.Kézen fogta,majd bementek egy szobába.Ezt a nagymama mind figyelte.
{Tamara nagymamája:hihi,tudtam én,hogy előbb utóbb összekeveredik valakivel,nade ojat aki kísértetiesen hasonlít megboldogult nagyapjára...}EZek után a gondolatok után a mama is elment a szobájába és lefeküdt.
-Ajjajj.
-Mi az?
-Sajnos neked már nem maradt ágy...
{aaajj...pedig mijen szép volt...}
-...csak az enyém!
{Micsoda??? O_o)
-Tehát egy ágyban fogunk aludni.
-Vá..várj egy kicsit...annyi önbizalmam még nincs..
-Ugyanmár,nem lesz semmi baj.Engem nem zavarsz.
-Akkor jó...
-Viszont ha perverz módon ki akarod használni a hejzetet...
-Nem nemnem,nem is kell arra gondolnod!A lány elmosolyodott,majd levetkőztek és elaludtak.
Eközben valahol az Angyalok városa erdejében:
-Tehát a terv szerint!Elmész,kinyírod a Hollót elhozod ami kell a főnöknek,ölj meg mindenkit és gyújtsd fel a hejet!
-Értettem.
FOLYT. KÖV. A III RÉSZBEN.
(tudom,hogy ez elég rövid de sajna most csak ennyit tudtam leírni nektek!) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
